Így vészelte át Székesfehérvár az előző századok nagy járványait

Szima Viktória, a Fejér Megyei Levéltár munkatársa feldolgozta már a kolerajárvány Fejér megyei történetét, jelenleg pedig a spanyolnátha pusztításának dokumentumait kutatja, amelynek Székesfehérvárra vonatkozó diagramja elsőként cikkünkben jelenik meg. 

Fejér megye és Székesfehérvár történelmének pusztító járványai közül a pestisjárvány időszaka már kutatható, van olyan összeírás, ami tartalmazza, hogy melyik településeken ütötte fel a fejét a járvány, illetve hányan haláloztak el. Az újkorban 5 pestisjárvány is érintette Fejér megyét, a legnagyobb 1738 és 1740 között tombolt.

Amikor 1739-ben dühöngött a pestis Székesfehérváron, járványkórházat állítottak fel, rendeleteket hoztak, szigorúan védték a közkutak vizének tisztaságát.

Még 1736-ban rendeletet hoztak arról is, hogy gyógyszereket csak Meller János gyógyszerésznél – a Fekete Sas gyógyszertár jogelődjének tulajdonosánál – lehet beszerezni, a kuruzslást és a gyógyító szerekkel való házalást pedig szigorúan tiltották, így feltételezhető, hogy a nagy járvány idején is a patika szolgálta ki a fehérváriakat és Fejér megyeieket a pestisgyógyszerekkel. A Felsővárosban a Gugas-dűlőnél, az agyagbánya szélénél alakítottak ki karantén övezetet, később az áldozatokat is ide temették el, a mai Pestispincék területére. 

 

 

Kolerajárvány 1831-ben: 61%-os halálozási arány Székesfehérváron

A kolerajárványok ideje könnyebben feltárható. Az első járvány megfékezésére 1831. július 10-én megalakították a Fejér Vármegyei Kolerabizottságot. „A testület jegyzőkönyveiből szinte napról napra lekövethető, ahogy az egyes településeken elharapózik a betegség.” - mondta el a kutató, aki szerint a kolerához képest a spanyolnátha – legalábbis a tünetek szempontjából – semmiségnek tűnik. A két kór egyaránt gyors lefolyású volt és a spanyolnátha több halálos áldozatot követelt, azonban a találóan hányszékelésnek is nevezett ázsiai kolera súlyos esetben óránként 1 liternyi székletürítéssel és hányással járt, ami kiszáradáshoz és keringésleálláshoz vezetett.

Az 1831. év végén kelt a kolerával kapcsolatos megyei és fehérvári halálozásokat összesítő irat tanúsítja, hogy Székesfehérváron 1474 fő fertőződött kolerával, ebből 898-en haltak bele a betegségbe. A megyében még további 6304 ember életét követelte a kór. Ráadásul a következő nagy kolera járvány nem sokat váratott magára: 1872–1873 között dühöngött és összesen 2696 fő hunyt el Fejér megyében a kór következtében.

 

 

Egész településeket vontak karantén alá

A járványügyi intézkedések igen szigorúak voltak a pestis és a kolera kapcsán Fejér megyében: számos esetben egész településeket vontak karantén alá. A járványok idején piacokat, vásárokat tiltottak be és a kereskedelmet, élelmezést is megbénította például, hogy lezárták a vízi közlekedést, így ellehetetlenültek a víz mellé települt malmok, ezáltal a gabonához való hozzájutás is nehezebbé vált a fehérváriak számára. A XIX. századi járványok idejére már kialakult egyfajta orvosi protokoll: meghatározták, hogy milyen feltételek mellett lehetett bemenni a beteghez, hogyan kell tisztálkodnia a gondozóknak, vagy fertőtleníteni a betegszobát és a házat. Felgyorsították a temetéseket is, nem lehetett például tort ülni.

A karantén betartása és a vallás összefüggései

A kutató egyfajta vallásszociológiai megközelítést is adott a témához. Nemzetközi szinten ugyanis több kutatás irányult már arra, hogy van-e összefüggés a karaténban élők járványhoz való hozzáállása és fegyelme, illetve felekezethez való tartozásuk között. Kimutatható, hogy akik hittek az eleve elrendelésben, - például városunkban a kálvinisták - azok számára a karantén betartása nem annyira számított, hiszen hitük szerint Isten dönti el, hogy meghalnak-e egy járványban, vagy sem. Fejér megye kapcsán is folyik ennek vizsgálata, elsődlegesen a pestisjárvány vonatkozásában.

 

 

 

A spanyolnátha fehérvári pusztítása és az első magyar védőmaszk ötlete

A spanyolnáthával kapcsolatos kutatások közben bukkant rá Szima Viktória Dr. Bodon Károly királyi tanácsos, közkórházi főorvos „ A spanyol járvány intőtáblájára” című munkájára. Ez többek között olyan, a helyüket ma is megálló "intéseket" tartalmaz, mint hogy „utazásaidat hajón, vasúton lehetőleg halaszd el a járvány utáni időre”, vagy, hogy „a csókolódzást, baráti kézfogást legjobb elhagyni”. Bodon doktor azt is megjegyzi, hogy az emberek ne üljenek fel annak a „sokszor végzetesen káros babonának, hogy az alkohol bátor élvezete a spanyol láztól megóv”. Előállt olyan javaslatokkal, melyekhez hasonlókkal ma is találkozhatunk itt-ott az interneten a koronavírus kapcsán: ilyen például az óránkénti szájöblögetés sós vízzel.

Dr. Bodon Károly volt az első magyar influenza védőmaszk atyja is, 1918-ban ismertetett egy tanulmányt kálium-permanganáttal átitatott vattát tartalmazó védőálarcról. Ebben az időben Svájcban alkalmaztak már védőmaszkot, hazánkban viszont ez volt az első ilyen terv. Bodon 1920-ban már megkérdőjelezi a találmányát, így végül nem terjedt el, részben amiatt is, hogy kiterjedt alkalmazása az anyaghiány miatt kivitelezhetetlen volt.