Fehérváron 25 éve működik a városi sí-bank, melyet már a kezdetek óta Gáncs József, a Vasvári Pál Általános Iskola testnevelő tanára üzemeltet. Az önkormányzati tulajdonú sífelszerelések szervízelésén, valamint kölcsönzésén túl a pedagógus egyfajta küldetésnek is érzi a síelés élményének minél szélesebb körben való megszerettetését.
A városi sí-bank 1992 óta működik. Kitalálói azok a fehérvári testnevelő tanárok voltak, akik jó munkájuk elismeréseként kapott honoráriumukat egy olyan síeszköz-park kialakítására áldozták, ami alapját képezhette egy osztálynyi diáksereg síútjának. Abban az időben kapott szárnyra ugyanis hazánkban a síelési kedv. Mint arról Gáncs József beszámolt, kollégáival együtt bizományi áruházakból, turkálókból és különböző boltokból szedték össze, és vásárolták meg a síruhákat, sícipőket, amiket jó minőségű, vadonatúj sílécekkel egészítettek ki, hogy aztán azokat tőlük – mintegy bankból – a diákok ki tudják kölcsönözni síútjaik alkalmával. Akkor még a mennyiség volt a cél! – hangsúlyozta a sí-bank gazdája.
A helyszínt, vagyis a síeszközök tárolását biztosító helyiséget a Vasvári iskola pincéjében találták meg. Hiszen ez a központban, mindenki számára elérhető helyen volt, s van, azóta is. Ezen kívül szempont volt az is, hogy József már régóta ebben az iskolában tanított, így a kölcsönző üzemeltetése is megoldottá vált. A bank büszke gazdája elmondta, hogy a huszonöt év alatt már közel nyolcszáz sífelszerelés fordult meg a pinceraktárukban. Majd elmesélte azt a történetet, amikor Svájcban, Friebourgban középiskolákban gyűjtöttek össze számukra síléceket, sícipőket, síruhákat, és ezáltal több száz felszereléssel bővült a készletük. Az igencsak jelentős értéket képviselő adományt pedig a svájciaknak szánt pólóval, kézműves tárgyakkal, és a kihagyhatatlan jó magyar pálinkával igyekeztek meghálálni.
Innentől kezdve a mennyiségre való törekvést, felváltotta a minőségre való törekvés. Különösen abban az időben, amikor az úgynevezett carving, vagyis a „piskóta alakú” lécek elkezdtek teret hódítani. Mint azt a szakember megfogalmazta, ez úgy berobbant a köztudatba, hogy ugrásszerűen megnőtt a jól és szépen sízők száma. Ez magyarázható azzal is, hogy ezen lécek eleve 30 centiméterrel rövidebbek, és jobban is kanyarodnak, mint a régi hagyományosak. A klasszikus lécek pedig ennek köszönhetően másik életszakaszukba léptek: íjat, kerítést, zsalut, könyvespolcot vagy kerti padot készítettek belőlük. Mint az a kölcsönzőt üzemeltetőt tanártól kiderült, a leamortizált lécek elszállítása is a nehézségek közé tartozik, mivel veszélyes hulladéknak számítanak.
Az eredetileg becsületkassza-elven működő, mintegy harminc komplett felszerelést magában foglaló kis hézagpótló szertár az évek alatt egyre jobban kezdte kinőni magát, tekintettel a szélesedő igényekre, az egyre gyakoribb kiadási és bevételi feladatokra, illetve a felszerelések karbantartási, illetve javítási igényeire. Így a sí-bank a 2000-es évek elején önkormányzati tulajdonba és kezelésbe került, amit azóta megbízással lát el a testnevelő tanár. Azóta már nemcsak a különböző iskolák síútjainak felszereléseit biztosítják, hanem kiszélesítve ezt a kört, kiszolgálják a város és annak környékének ilyen jellegű igényeit is. A bank – mint azt annak vezetője megfogalmazta – ettől függetlenül továbbra is inkább szociális jellegű szolgáltatás, de versenyképessége talán pont ebben, valamint rugalmasságában rejlik. Hiszen egy komplett sífelszerelés mindössze napi 1 800 forintos áron elérhető.
A túlzás nélkül a síelés megszállottjának is nevezhető testnevelő tanár elmondta, rengeteg szakkönyv és videó elolvasása, illetve megtekintése áll már a háta mögött, és az elmúlt évtizedek után – amit ezen a területen eltöltött – felnőtt a feladathoz, és egyre profibb eszközökkel korrekt, teljes körű szolgáltatást tud nyújtani az érdeklődőknek. A rugalmasságra kitérve említést tett arról, amikor karácsony szentestéjét töltötte benn a szertárban, mert egy csapat éppen akkor ért haza külföldi síútjáról, így a kölcsönzött felszereléseket akkor vette vissza tőlük. Beszélt arról is, hogy szinte nincsen olyan síeléssel kapcsolatos igény, amit ne tudna teljesíteni. Majd elmesélte egy autista kisfiú történetét, aki egy családi síút alkalmával nagyon jól érezte magát, mert egy hungarocell lapból készített lapos szánkón csúszott a sípályán a friss, puha havon reggeltől késő délutánig. Jóskának hatalmas élményt jelentett, hogy ennek a fiúnak örömet tudott szerezni azzal, hogy ezt az eszközt biztosítani tudta számára.
A szertárban megmutatta, hogy a 24-es méretű bakancstól egészen a 47-es méretű sícipőig rendelkezésre állnak a lábbelik. S ugyanígy széles a paletta a sílécek tekintetében is: a 60 cm-től egészen a 175 cm-es carving lécekig mindenféle méret megtalálható, de lehetőség van big foot, vagy rövid carving léc bérlésére is, vagy akár snowboard, vagy hótalp kölcsönzésére is. A pedagógus elmondta, hogy a kölcsönző éves forgalma kétmillió forint alatt van, amiből általában mintegy 500 000 forintot fordítanak minden évben fejlesztésre, és új eszközök vásárlására. A teljeskörű szolgáltatás része pedig az eszközök biztosításán túl a felkészítés is: az elméleti információk átadásától a különböző szabályokra, valamint a baleset-megelőzésre való felhívásig.
A „megszállottság” része a testnevelő tanárnál természetesen a rendszeres síutak megszervezése és a folyamatos síoktatás is. Erről beszélve elmondja: a testnevelők egy életen át hóekéznék, utal arra, hogy akármilyen síútra is megy, jó néhány kezdő biztos köré gyűlik, akiknek muszáj megtanítania a síelés alapjait, és azt, hogy: a hóekét mi csináljuk, és azt nem utánunk hozzák! Mint mondja, pedagógusként zsigerből jön neki, hogy aki rászorul, annak segítsen, és néhány jó tanáccsal ellássa, amiből aztán általában egész napos együttsíelés lesz. A „fizetség” pedig ezért nem más, mint amikor a kezdő síelő olyat tesz meg, olyanra képes, amit maga sem gondolt volna, s úgy jön haza, hogy nagyon jól érezte magát, és a következő évben is el szeretne menni. Az esetek 90%-ban pedig ez így van. A gondolatsort pedig azzal az idézettel zárja, amit egy paralimpiai csapat vezetőjétől hallott, és amit saját maga is vall, miszerint: Nem a célba érni nehéz, hanem a rajtig eljutni!