Fecskebarát Fehérvár

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány 2016 tavaszán „fecskebarát Fehérvár” programot indít, hogy a városlakók segítségével megóvják Székesfehérvár megmaradt fecskeállományát. Kérik, hogy az ismert fészek pontos helyét és lehetőség szerint a lakó vagy a közület, intézmény nevét és a fészkek számát küldjék el a[email protected] címre.

Fél évszázada Székesfehérvár igazi vidéki város volt, a belvároson kívül falusias utcákkal, a szőlők között nádtetős házakkal és a naponta a környező legelőkre ballagó tehéncsordával. Néhány alacsony házat még láthatunk és az Öreghegyen is dacol a korral néhány öreg présház. Ma a városi utcák aszfaltosak, nincs ló és tehén az istállóban. A régi világ két állandó szereplőjének azonban "elfelejtettünk" szólni, hogy rájuk többé nincs szükség. Az ereszek alatt és az istállók gerendáin évszázadok óta hűségesen fészkelő fecskéket a civilizáció nagy veszélybe sodorta. E szerencsét hozó, kedves madarakat az idei évtől szeretnék Székesfehérváron az eddigieknél jóval aktívabban segíteni.

A hazai fecskék

Magyarország mai területén eddig négy fecskefajt figyeltek meg. Nagyon ritka a Dél-Európából bekóborló vörhenyes fecske, melynek alig féltucatnyi hitelesített adata van. Folyók szakadópartjaiban, löszfalakban, homokbányákban költ a kistestű, barna alapszínű partifecske. Az emberi településeken két fecske él. A falusiasabb környezethez, állattartáshoz jobban kötődik a villás farkú, piros torkú füsti fecske, amely inkább magányosan költ. Fészke felül mindig nyitott, azaz a fiókák körbe kilátnak. A kisebb, fekete-fehér színű, fehér torkú molnárfecske sikeresebben meghódította a városokat, még a budapesti Keleti pályaudvaron is fészkel. Ők annyira társas hajlamúak, hogy fészkük sokszor egymást éri egy-egy nagyobb kolóniában. Fészkük felül zárt, csak egy nyíláson tudnak közlekedni. Mindkét madárfaj védett, eszmei értékük 50.000 Ft.

 

A fehérvári lakótelepek fölött is visítozva kergetőző sarlósfecskéket is fecskének hívjuk, ezek azonban nem fecskék, nem is énekesmadarak, hanem a kolibrik távoli rokonai, melyek csaknem egész életüket a levegőben töltik. Lábuk pedig annyira visszafejlődött, hogy nem tudnak a fecskékhez hasonlóan villanydróton ülni. Ezek az eredetileg erdei madarak néhány évtizede a lakótelepek réseiben, illesztéseiben fészkelnek.

 

A fecskék az emberek előtt meredek sziklaszirtek, párkányok, kőfalak madarai voltak. Aztán rájöttek, hogy az emberi lakóhelyek, házak, várak, templomok, illetve az egyéb építmények (zárógátak, hidak, magtárak, tornyok) nagyon jó fészkelőhelyek, ráadásul a háziállatok környékén rovarzsákmány is bőven akad. Európában már csak néhány helyen költenek fecskék sziklás fészkelőhelyeken, de Skandináviától a Földközi-tengerig majdnem minden településen megtalálhatók. Házakon, istállókban, hidak alatt, de még olyan helyeken is, mint a Tihany és Szántód között járó komphajó vagy gémeskutak aknája is fészkelnek. A fecskék a magyar nép kedves madarai: babonák, szólások, közmondások, közismert gyerekversek és mesék, novellák is jelzik, hogy nagyon erősen ragaszkodunk ezekhez a madarakhoz.

Miért van egyre kevesebb fecske?

Jelenleg ez a hazai természetvédelem egyik legösszetettebb problémája: az okok felét külföldön, sőt másik földrészen kell keresnünk, mégis bőven van olyan feladat, amit Magyarországon kell orvosolnunk. A szeszélyes időjárás, a tartósan hűvös nyári időszakok vagy a korai hideg is pusztítja a repülő rovarokat fogyasztó fecskéket, de ugyanilyen veszedelmesek a tenger fölött vagy a sivatagokban tomboló viharok. Az éghajlatváltozás, a sivatagok terjeszkedése minden Európából Afrikába vonuló vándormadarat próbatétel elé állít, de különösen a kistestű énekeseknek hatalmas feladat átszelni a Szaharát. A Földközi-tenger átrepülése során a kismadarakat évmilliók óta mágnesként vonzzák a pihenőhelyet nyújtó szigetek: Málta, Ciprus, Kréta. Ezeken a helyeken minden tavasszal és ősszel énekesmadarak százezreit pusztítják el puskával, hálókkal, lépvesszőkkel. Ha a fecskék sikeresen megteszik a több ezer kilométeres utat, akkor itthon sem ideális a helyzet. A háztáji állattartás visszaszorulása főleg a füsti fecske számára hátrányos, hiszen ólakban, istállókban és pajtákban is előszeretettel fészkel. A rengeteg egyéb rovart is megölő kémiai szúnyogirtást is minden fecskefajunk megsínyli és a házak modern vakolatához a fecskék nem igazán tudnak fészket tapasztani. Ha az eresz alatt hosszú sorban látunk piciny sárgömböcskéket a falon, akkor ez ennek a kétségbeesett próbálkozásnak a jele.

A „fecskebarát Fehérvár” program

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány 2016 tavaszán azért indítja el a „fecskebarát Fehérvár” programot, hogy a városlakók segítségével megóvják a megmaradt fecskeállományt. Az akcióban a lakott fecskefészkek felkutatása a cél először: az alapítvány egyelőre a város belterületéről várja mindazok jelentkezését, akik lakott fecskefészket ismernek. (Börgöndön, Csalán és Kisfaludon a fecskék helyzete nem reménytelen.) Kérik, hogy az ismert fészek pontos helyét és lehetőség szerint a lakó vagy a közület, intézmény nevét és a fészkek számát küldjék el a [email protected] címre. A fecskék tavaszi megérkezését követően minden fészket feltérképeznek az alapítvány önkéntesei, hogy lakott-e. (Ha a fészekből rengeteg fűszál, madártoll és egyéb fészekanyag lóg ki, akkor abban házi veréb lakik.) Felhívják a figyelmet arra, hogy fontos ismerni azokat a fecskefészkeket, amelyek 2015-ben még lakottak voltak, a tél folyamán azonban leestek, kilyukadtak, költésre alkalmatlanná váltak. Ilyen helyeken ugyanis sárgyűjtőhellyel vagy műfészekkel kell segíteni a visszaérkező madarakat!

forrás: www.szekesfehervar.hu

fotók: dr. Kovács Gábor