Vigyázz a bőgő szarvassal!

Szeptemberben kezdődik a magyar erdők királyának, a gímszarvasnak a násza, szaknyelven kifejezve: a bőgés, amely október közepéig tart. Ebben az időszakban felbolydul az erdő, megtörik a csend. Az addig félénk, visszahúzódó, az emberi szemnek észrevehetetlen nagyvad láthatóvá válik, jellegzetes hangjától zeng az erdő, mező. A vadak fajfenntartási ösztönre koncentrálnak, kevésbé él bennük a veszély érzése, amit az ember közelsége egyébként kivált belőlük. Nem rejtőzködnek, a legváratlanabb helyeken és időpontban tűnnek fel. A kiváló képességű bikák kiválasztják a szaporodásra leginkább alkalmas helyeket, a bőgőhelyeket. Ezeket a helyeket keresik a fel a szarvastehenek, ezek alapján történik meg a „férfi” kiválasztása. A „legjobb” helyeket természetszerűen a legerősebbek tudják magukénak és meg is tesznek ebben az időszakban mindent, hogy ez így is maradjon. A vetélytársakat kíméletlenül elkergetik, akár halálos csata árán is. Más, a bőgőhelyre nézve veszélyt jelentő élőlényekkel és nem csak fajtárssal szemben is viselkedhetnek így – hívja fel a figyelmet Kiss Sándor, a megyei kormányhivatal vadászati szakügyintézője.

 

Szeptember elsejével kezdődött a gímszarvas vadászati idénye. A vadászok ünnepe is ez egyben. A vadászat, az ember egyik legősibb foglalatossága. Régen a puszta létet, a táplálékhoz való hozzájutást szolgálta, mára ennek szerepe átalakult, ma inkább hobbiként emlegetjük. Minden más hobbihoz hasonlóan, nem lehet csak tisztán „szórakozásról” beszélni a vadászat esetén sem. Aki igazán komolyan veszi, az életformának tekinti a vadászatot. A vadászat önmagában nem csak a fegyverropogás, aki így vélekedik erről, az rosszul ítéli meg – folytatta Kiss Sándor.

A vadászat „veszélyes üzem”, hiszen fegyverhasználattal jár. Emiatt szigorú szabályok között lehet csak gyakorolni, ha valaki vét e szabályok ellen, akár szabadságvesztéssel járó büntetést is kaphat. A vadászatnak, mint a vadelejtésnek egyik legfontosabb szabálya – ez a laikus számára is egyértelmű és nyilvánvaló – az, hogy addig nem tesz lövést a vadász, amíg az adott vadfajt minden kétséget kizáróan fel nem ismerte, és a lövés leadásával más testi épségét és vagyonbiztonságát nem veszélyezteti.

 

Fejér megyében 77 vadászterület került kialakításra 2016-ban és 2017-ben a soron következő 20 éves, 2017-től 2037-ig tartó vadgazdálkodási üzemtervi időszakra. Minden vadászterületen bejegyezték a vadászatra jogosultakat, zajlik a jogszerű vadászati, vadgazdálkodási tevékenység. A vadászatra jogosultak vadászati- és vadgazdálkodási tevékenységét közvetlenül a Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Földművelésügyi Osztály mint első fokú vadászati hatóság irányítja és ellenőrzi az erre irányadó jogszabály – „A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló törvény, illetve ennek végrehajtásának szabályairól szóló rendelet – alapján. A vadászatra jogosultaknak kötelezettsége is van a rá bízott vadászterülettel és vadállománnyal kapcsolatban. A vadászatra jogosult – és általában minden állampolgár – köteles a vad élőhelyét fenntartani, a vadászaton kívül a vad szaporodási időszakában a vad nyugalmát biztosítani, illetve a vadállomány minőségét megőrizni.

 

A gímszarvasnak kiemelkedő minőségű egyedei élnek Magyarországon. A gímszarvas Fejér megyében jellemzően a Vértes-hegység lábánál, Bakony-alján, Velencei-hegységben és Soponya környéki erőkben fordul elő nagyobb számban. Nem csak a vadászok felelőssége, hogy ez a „kincsünk” megmaradjon, hanem minden természetszerető emberé is. A vadászat megkezdésével az erdősültebb területeken, amely a gímszarvas legjellemzőbb élőhelye, „Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról” szóló törvényben foglalt felhatalmazás alapján a vadászatra jogosult – az erdőgazdálkodó hozzájárulásával – korlátozásokat vezethet be: táblák kihelyezésével kérheti a természetjárókat, hogy a szeptemberi időszakban ne látogassák az erdőterületet, kiránduló helyeket. Erre tehát célszerű felkészülni – derült ki a szakügyintéző által elmondottakból.

 

Kiss Sándor arra is felhívta a figyelmet: kutyát külterületen csak pórázon szabad sétáltatni. A vadász pedig csak akkor lőheti le a szabadon kószáló ebet, ha vadat űz, és nincs ott a gazdája.