Múltba nyíló ablakok, örökéletű szépségek – Rákos Péter fotói Etyeken

A régi kézműves, de legalábbis manufakturálisan készült ablakok kivétel nélkül szépek. Fából rakta össze őket az asztalos, s jóllehet egyformának tűnnek falun és városon, bérpalotán és parasztházon, valahogyan mind egyedi. Rákos Péter vélhetően kihajított, szemétre dobott ablakszárnyakat szedett össze, egy-két-három üvegszemeseket, vasveretűeket, kacskaringós kallantyúkkal záródóakat, itt-ott kis faragványokkal, fogantyúkkal, esztergált díszekkel tovább egyéniesítetteket, a lepergett festéket is rajtuk hagyván. Mégis csodaszépek. Egy szívdobbanással időutazásra csábítóak. A mai roppant praktikus, fantáziátlan, soha újrafestést nem igénylő és tökéletesen záródó műanyag nyílászárók (illik rájuk a nevük) ősei, elődei ők. Még izgulunk sokukért, mármint a régiekért. Hála Istennek, vannak asztalosok, akik még tud(ná)nak ilyeneket készíteni, vegyenek róluk minták!

 

 

Az etyeki könyvtárban sokan felkiáltottak, de hiszen nálunk még sok ilyen ablak szerénykedik! Öreg házak hátsó fertályán, kamrákon, nyári konyhákon, néhai istállók oldalában, vagy éppen értőn felújított vén, szépséges lakóépületeken újjászületve. Rákos Péter restaurálta a falu szívében álló második világháborús emlékművet, s „ráadásként” adta mellé az öregablakos képeit. „Fotósként az igényes műkedvelő merészségével szabadon próbálkozom újabb témakörökben” – tette hozzá magyarázatul.

 

 

A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában végzett szobrász szakon 1974-ben, a Képzőművészeti Főiskolán (ma egyetem) diplomázott 1980-ban kőszobrász-restaurátor szakon. Az Országos Műemléki Hivatal tudományos és restaurátor osztályán dolgozott, jelenleg Solymáron él, s ugyanolyan magas szinten fotózik, miként restaurál. A dokumentálással kezdte a fotózást, művészi szintű tárgy- és épületfotók lettek belőlük.

 

 

Az Etyeken kiállított képeken Erodált szépségek címmel mutatja meg azt a letűnőben lévő tárgyi-építészeti világot, amelyek többsége elpusztult, elveszett, korszerűtlennek ítéltetett, de amelyet sokan imádunk, s mentjük, ami menthető belőlük. Művészi igénnyel készített épületek, kapuk, kilincsek, zárak, ajtók és kapudíszek egy-egy részlete ad tökéletes esztétikai élményt.

 

 

Egy kék szódásüveg, elegáns alpakka tálca és egy szál virág együttese a szűrt fényben festői hangulatot kelt, a kézműves tárgyak nem avuló igényességéről vall. Meghökkentő, hogy nevenincs építőmesterek, derék iparosok milyen magas szintű munkát végeztek, száz évet kibírtak a vakolatszobrok, ácsolatok, eresztékek, hevített-kovácsolt fémdíszek, kőbe-fába-fémbe álmodott kacskaringók és virágok. A hidegfényű, feszes, modern világgal is dacolva.