Imádságos megemlékezést tartottak Székesfehérváron a doni katasztrófa 80. évfordulóján

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. január 12-én, a hadtest naplója szerint -42 fokos hidegben kezdődött meg a második világháborúban a Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek során a 250.000 főt számláló 2. magyar hadsereg állományába tartozó honvédek közel fele életét vesztette, örökre eltűnt, vagy hadifogságba esett  - számolt be róla a szekesfehervar.hu honlapján.

A hősiesen harcoló katonák közül csak kevesen tértek haza, akiknek pedig sikerült, egy életen át hordozták magukkal a magyar hadtörténet legnagyobb vereségének fájdalmas emlékeit. Az urivi áttörésként is jegyzett szovjet támadás napján azokról a katonákról emlékezünk meg, akik hazájukért és nemzetükért az életüket adták.

Imádságos megemlékezés a doni katasztrófa 80. évfordulóján

A pákozdi Don-kanyar Emlékkápolna felújítása továbbra is tart, ezért az idei évben a székesfehérvári Szent István-székesegyházban celebrált szentmisét Spányi Antal megyés püspök, aki a Don menti harcokban hősi halált halt, megsebesült, illetve fogságba esett katonák és családjaik emlékére imádkozott.

A megyés püspök szentbeszédében arról szólt, fontos feladata a ma emberének, hogy a következő generációknak is beszéljen a doni hősök áldozatáról. Ahogy fogalmazott, az emlékezés mellett imádkozni kell azért, hogy a mai fiatalok is meglássák azokat az értékeket, mint a becsület, hazaszeretet, vagy a családhoz való kötődés, melyekért nyolcvan évvel ezelőtt megannyi ember áldozta az életét. „Ezek az értékek adtak erőt a harchoz, a helytálláshoz és a küzdelemhez. (…) A mai nemzedék lelkébe, szívébe kell oltanunk ezeket az értékeket. Fel kell idéznünk ezeknek a hősöknek a családhoz való kötődését.”

Spányi Antal megyés püspök a 2. magyar hadsereg parancsnokának 1943. március 12-én megfogalmazott bejegyzésével zárta gondolatait: „A Magyar Király 2. hadserege a januári nagy orosz támadással szemben becsülettel állta a harcot. Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hű kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végső győzelem órája üt.”

A megemlékezésen részt vettek Székesfehérvár és Fejér megye vezetői, képviselői, továbbá a Magyar Honvédség, valamint civil és hagyományőrző szervezetek képviselői is.