A Don-kanyar és a II. világháború, valamint az azt követő politikai őrület áldozataira emlékeztek vasárnap, Mezőfalván.
Sokáig beszélni sem lehetett a doni eseményekről, ami még mindig fájó sebeket tépfel a magyar társadalomban. A háborút követő kitelepítések, atrocitások, "malenkij robot" szintén rengeteg áldozatot követelt.
- Nem lehet eleget beszélni a világégés nagy tragédiáiról – hangoztatta emlékező beszédében Molnárné Troppert Mária Mezőfalva alpolgármestere vasárnap, a templomkert előtti II. világháborús emlékműnél tartott megemlékezésnél. Különösen a Don-kanyarban harcoló és elesett katonák sorsa megrendítő, akik egy szörnyű politika sokat szenvedett áldozatai voltak. Az emlékek ma is ott élnek az emberek szívében, hiszen még mindig nagyon sok családban élénken őrzik az akkori idők szomorú képeit, férjek, gyermekek, családok elvesztésének történeteit. Ezért is kell évről évre ápolni, gondozni az emlékezés jelképeit. Nagyon sokáig még beszélni sem lehetett a magyar katonák orosz fronton elszenvedett megpróbáltatásairól, és a háborút követő, német ajkú civil lakosságot érő atrocitásokról. A mezőfalvi emlékmű katonák, polgári áldozatainak, valamint a világtragédia utáni kitelepítések és a „malenkij robot” áldozatinak neveit őrzi – hallhattuk a főhajtást megelőző percekben.
A beszéd után Nagy Ferenc szavalt Ady Endre verset. Csanda Terus néni és Molnárné Troppert Mária pedig katonadalokat énekelt. A rendezvény végén gyertyagyújtással, koszorúzással tisztelegtek a háborúban elesett áldozatok előtt a mezőfalviak. Az emlékmű bal oldalán, ahogy képünkön is látható az üzenet: „Ők is élni akartak, mint te.”