Fontos beruházás készült a közelmúltban a Székesfehérvár város vízellátásában meghatározó szerepet játszó csóri vízbázis védelmére. Kiépítettek egy 98 méter hosszú túlfolyó vezetéket, amely a következő években – átmeneti megoldásként – biztonságosan elvezeti a felesleges vízmennyiséget. Közben tervezik a végleges, hosszú távú megoldást is.
A működőképesség megtartása érdekében a karsztaknát védelembe kell helyezni. Ennek végleges műszaki megoldása egy 300 millió forintra becsült beavatkozás, mellyel a meglévő, nyílt felszínű aknát egy felülről zárt kútcsoporttá alakítanák át. Az elvi vízjogi engedély már megvan, a tervezése állami támogatásból folyamatban van.
Három és fél méter széles és több mint hetven méter mély az az akna Csóron, ahonnan naponta tízezer köbméternyi ivóvíz érkezik Székesfehérvárra egy harminc centiméter átmérőjű csövön keresztül. A Csóri vízbázis egyébként a város teljes vízigényét ki tudná elégíteni, ami átlagosan napi 22 ezer köbméter, azonban a főnyomó vezeték napi tízezer köbméternél nem tud több vizet a városba szállítani.
Az átalakítás részét képezi egy fél méter átmérőjű, 98 méter hosszúságú túlfolyó vezeték kiépítése is, melynek kivitelezését, az üzemeltetővel történő egyeztetéseket követően, Székesfehérvár Önkormányzata saját forrásból megvalósította. A vezeték alkalmas arra, hogy a következő egy-két évben, a teljes átalakítás megvalósításáig felszíni vízfolyásba vezesse el a felesleges vízmennyiséget, megakadályozva ezzel az akna kiöntését. A beruházást szerdán helyszíni bejáráson nézte meg Székesfehérvár és Csór polgármestere, vízügyi szakemberek részvételével.
A bruttó 23 millió forint költségű beruházás kivitelezője a Fejérvíz Zrt. volt. A munkálatok során megépült az öntöttvas vezeték, valamint egy acélcsövekből, elzáró szerelvényekből kialakított szifonrendszer is a karsztaknában. A műszaki átadás-átvétel 2018. szeptember 26-án volt, így a vízbázis védelembe helyezése átmenetileg megoldódott.
Vízhiány miatt kezdődött a vízkitermelés Csóron
1945-ben súlyos ivóvíz hiány volt Fehérváron: a sóstói, illetve az Aszal völgyi vízbázis mindössze ötezer köbméteres napi kapacitással bírt akkoriban. A probléma megoldására a város környéki karsztvizet kezdték hasznosítani ivóvízként, aminek eredményeként készült el a csóri vízbázis. 1948-ban Csóron még egy karsztvíz táplálta tó volt a mai kút mellett, amit 1950-ben lecsapoltak és a karsztforrásokat átalakították úgy, hogy kinyerhető legyen a víz. 1954-re pedig elkészült az a nyomóvezeték, amin Fehérvárra érkezik ma is az ivóvíz. Néhány évre rá azonban a bányászat miatt szinte az egész Dunántúl vízkészlete „felborult” és csökkenni kezdett a vízszint. 1967-ben már több mint 26 méter mélyre kellett mélyíteni a 3.5 méter átmérőjű víznyerő aknát, de tovább csökken a vízszint, így a kutat is tovább mélyítették 41 méteresre. Azonban a problémán ez sem segített és kiszáradt. 1997-98-ban csökkentették a kincsesbányai vízkitermelést, így számítani lehetett a vízszint újbóli emelkedésére. Ezzel egy időben kezdődött az akna kimélyítése is 70 méteresre, ahonnan ma is kiváló minőségű, tiszta karsztvíz érkezik a fehérvári ivóvíz hálózatba.