90. születésnapját ünneplő szépkorút köszöntött a dunaújvárosi önkormányzat

Margit néni szívesen mesélt egyebek mellett arról, hogy hogyan is került Dunaújvárosba és mivel telnek a napjai. Otthonában, fia társaságában fogadta az önkormányzat jókívánságait az ózdi születésű Takó Ferencné, Margit néni, aki az alpolgármester érdeklődő kérdéseire családját illetően így emlékezett: „Édesapám az Ózdi Acélműveknél volt mérnök, édesanyám pedig háztartásbeliként tevékenykedett. Öt testvér közül én vagyok a legidősebb. Iskoláimat is szülővárosomban, Ózdon végeztem. Később a párttitkárságon és a munkaközvetítőnél dolgoztam.”

A születésnapját ünneplő szépkorú még 1953-ban költözött Dunaújvárosba férjével, akit 1949-ben ismert meg a Világifjúsági találkozón. A levelezésből két évvel később házasság lett, két fiuk született. Férje az Ózdi Acélműveknél dolgozott, de „minden álma az volt, hogy darus lehessen”, amely végül be is teljesült, hiszen a Dunai Vasműben kapott lehetőséget, így költöztek át Ózdról Dunaújvárosba. Margit néni mint mondta: amíg gyermekei kicsik voltak, addig ő háztartást vezette és fiait nevelgette. Később pedig varrónőként dolgozott be a Ruhagyárba, ahol elkészült ruhadarabonként fizettek. Aztán a Vasműben helyezkedett el takarítónőként, végül innen is ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után férjével Nagyvenyimen vettek közösen egy kicsiny telket, de mint mondta, 78 éves korában kénytelen volt eladni, ugyanis már nem tudta művelni az itt található kertet. Férjének korai elvesztése nagyon megviselte, nem házasodott újra. Azóta egyedül él.

Mindennapjait illetően pedig egyáltalán nem szomorkodik, hiszen négy unokája van, akik közül ketten Angliában élnek, de amikor csak tehetik, meglátogatják őt. A hétköznapokban pedig fia segíti, és a másik kettő unokájára is számíthat, gyakran látja őket. Margit néni mindennapjait illetően azt mesélte, hogy egyáltalán nem unatkozik. Bár 90 éves a mai napig vezeti a háztartást: főz, mos, takarít és bevásárol.