Bálint-nap és a magyar néphagyomány

Sajnos február 14-e egyre inkább a giccsparádés Valentin-napról szól, amikor a virág- és ajándéküzleteket elöntik a szívecskét tartó macifigurák, a love és forever feliratok. Pedig a Bálint-naphoz nagyon sok szép, régi néphagyomány és megfigyelés kötődik, amiket nem kellene elfelejtenünk és méltón meg lehetne ünnepelni ezt a tavaszváró napot.

A köztudatban már elhomályosult, de a Bálint-nap az ókorból eredő keresztény vallási ünnep. Szent Bálint a szerelmesek, jegyesek, ifjú házasok, továbbá a lelkibetegek és az epilepsziások védőszentje volt. A történet úgy tartja, hogy mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius római császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése előtt, február 14-én, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Innen eredeztetik a Bálint-napi üzenetküldés szokását.

Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, kicsit másképp, mint most. A hosszú tél után a tavaszvárás gondolatát kapcsolták hozzá.

A Bálint-napi időjárásból következtettek, milyen lesz a termés abban az évben. Száraz, hideg idő esetén jó termést vártak. A gazdasszonyok ekkor ültették tojásokra a kotlóstyúkokat, míg a férfiak szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered. Ezen a napon elkezdték metszeni a gyümölcsfákat és a szőlőt, párosítani az állatokat.

A népi megfigyelések szerint ilyenkor mindenhol megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét, valamint visszatérnek a vadgalambok.

Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a régi magyar hagyományt, hogy e napon „csíkot söpörnek”, vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket. Feketicsen pedig úgy tartják, ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani. Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz sok tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor a kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.

Persze számos szerelmi praktika is kötődik ehhez a naphoz. Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.

Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.

Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja. Naplemente után pedig nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.