Születésének 145. évfordulóján szobrot avattak Móricz Zsigmond tiszteletére

Nagy János a Pogány Gábor Benő szobrászművész által készített mellszobor avatóján arról beszélt: vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy puszta véletlenek döntenek arról, hogy kivé és mivé válunk életünk során. Hozzátette, hogy Móricz Zsigmond rendes kálvinistaként ennek pont az ellenkezőjét hitte.

A szülőföld kincsei

"Ő azt látta, hogy a táj, a föld, a község és a közösség, amely körülölel bennünket, magában hordozza azt, kivé és mivé leszünk, szülőföldünktől kapjuk nyelvünket, első dalainkat, érzéseinket, ösztönvilágunkat" - fűzte hozzá az államtitkár.
Nagy János elmondta, hogy Móricz Zsigmond is azokhoz tartozott, akiket magával ragadott 1914-ben a háborús lelkesedés, haditudósítónak állt és a harcoló csapatok nyomában járta be a galíciai frontot. Hozzátette, hogy a lövészárkok közelében, a bakákkal beszélgetve hamar kiismerte a háború igazi arcát, a temérdek szenvedést, ami az emberekre zúdult, nem csak a frontokon, hanem a hátországban is. "Háborús novellái kijózanító olvasmányok, amelyeket ajánljuk előszeretettel azoknak, akik Európát újra háborúba akarják vinni" - fűzte hozzá az MK államtitkára.

 

 

L. Simon: "Gombhoz varrt kabát"

L. Simon László író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja köszöntőjében elmondta, hogy a mellszobor esetében a gombhoz lett varrva a kabát, mert régebben, amikor az írószövetségben dolgozott, az elnöki szobában állandóan kerülgette a most felállított szobor gipsz eredetijét, amelyet Somogyi József szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola egykori rektora készített korai alkotói korszakában. "Az első pillanatban nagyon megtetszett nekem, mert ilyen karakteres, markáns ábrázolás Móriczról nincs még egy" - fűzte hozzá L. Simon László.